Június 14-18. között első ízben rendezte meg a Természetfilm.hu Egyesület – partnereivel együttműködésben – a PET Kupát, a megszokott felső-tiszai régión kívül. Az I. Tisza-tavi PET Kupa résztvevői három nap alatt közel három tonna hulladékot gyűjtöttek a Tiszafüred-Tiszaszőlős-Dinnyéshát-Kisköre szakaszon.
A PET Kupa évről évre egyre több olyan embert – versenyre jelentkező csapatot és önkéntest – vonz, aki szeretne aktívan tenni valamit a környezetéért, és segítségükkel egyre nagyobb mennyiségű hulladéktól mentesíti a folyót. Nem csoda hát, hogy a szokásos felső-tiszai területen túl is jelezték igényüket települések, hogy örülnének, ha hozzájuk is ellátogatna a “flúgos futam”. Így esett, hogy a KÖTIVIZIG tavalyi megkeresésének eleget téve, több egyeztető kör és monitoring után meghirdetésre került a szervezők körében csak “kis” PET Kupa néven futó 5 napos I. Tisza-tavi PET Kupa.
Tiszafüredi reggel
2017-től adminisztrátorként, 2019-től pedig már az Admiralitás, vagyis a szervező csapat teljes jogú tagjaként vettem részt a munkában, mert bizony, egy ilyen összetett program komoly és hosszadalmas előkészítő munkát igényel. Nyolcan vagyunk szervezők (idén 3 új taggal bővült a kör), de egyikünknek sem főállása a PET Kupa. Ezt mindig fontosnak tartom leszögezni, amikor a szervezésről esik szó. Mindannyian erős és igen eltérő személyiségek vagyunk, és talán épp ettől működik olyan jól a közös munka. No meg attól, hogy a környezet- és természetvédelem iránti elkötelezettségünk és tenni akarásunk megkérdőjelezhetetlen, egy olyan láthatatlan “motor”, ami mindannyiunkat hajt.
Elindulnak az önkéntesek kenukkal Tiszafüredről – végre vízen!
A Tisza-tavi verseny lassan állt össze, így mire minden kikristályosodott, már csak szűk 2 hónapunk maradt a versenyig. Nem volt cél, hogy sokan legyünk, a régi PET Kupások épp abban reménykedtek, nosztalgiázva, hogy ez a verseny hasonlítani fog az első évek családias szemétgyűjtéseire. Igazuk lett. 🙂
Végül 7 csapattal, 134 regisztrálttal, köztük a szervezőkkel és 18 önkéntessel vágtunk neki az 5 napos kalandnak. A 7-ből 5 hajó felépítésében nyújtottunk segítséget – a fedélzetig. Mivel egyenhajók készültek, az érkező csapatok sorra álltak be az építésbe és kalákában készültek a hajók. Aztán június 15-én, szombaton már csak a felépítmények elkészítése várt a csapatokra.
3 napot töltöttünk vízen, ez idő alatt sikerült a közel 3 tonnányi (kb. 150 köbméter) hulladékot összegyűjteni, amit új technikával, egy nagy utánfutón válogattak szét az önkéntesek és a csatlakozó csapatok. A korábbinál több frakcióra bontva szelektáltak, külön kerültek a kupakok és a HDPE, PET műanyagtípusok is. Emellett természetesen az üveg, a veszélyes hulladék és a kommunális is külön-külön került bontásra. A bigbagekbe válogatott – és megjelölt – hulladékot aztán az NHSZ Tisza Nonprofit Kft. szállította el újrafeldolgozásra, illetve lerakásra.
1 napnyi mennyiség egy része Dinnyésháton
Az előző évek tapasztalatai alapján a PET-palackoknak nagyjából a felét sikerült most is eltéríteni a hulladéklerakótól, ezzel hosszabbítva meg az életciklusukat.
Habár a kora tavaszi hulladékmonitoring alkalmával úgy tűnt, hogy a Tisza-tó kevésbé szennyezett, mint a Felső-Tisza, most, a május végi-június eleji árhullámot követően PET-palack szőnyeg fedte végig a part menti nádasokat.
Az összegyűjtött 3 tonna csak a jéghegy csúcsa, sajnos bőven maradt még mit szedni.
Mentorság
Tavaly, a megnövekedett csapatlétszám miatt vezettük be a mentorrendszert, aminek a lényege, hogy visszatérő PET Kalózok – önkéntesek – egy-egy csapatot mentorálnak. Ők osztják ki induláskor a hajókhoz tartozó kötelező felszerelést, nap elején a szikvizet és az úticsomagot, és hozzájuk lehet fordulni bármilyen ügyes-bajos gonddal.
Bár mi, szervezők, alapvetően nem mentorálunk csapatokat, most olyan kevés régi önkéntesünk volt, hogy felmerült ennek a lehetősége is. A jelentkezők között volt egy “problémásnak” tűnő csapat, akiket elvállaltam, már csak azért is, mert adminisztrátorként már valamelyest ismertem őket. Életem egyik legjobb döntése volt. Bebizonyosodott ugyanis (sokadjára), hogy sokkal több elkötelezett, tenni akaró, környezettudatos ember él Magyarországon, mint azt én feltételezem. Ugyanis a csapat – a PET Vidra – legénységét a Kapitány, Ljasuk Dimitry a Facebookon verbuválta. Amikor erről tudomást szereztem, azt gondoltam esélytelen, hogy ez sikerüljön. Majd legnagyobb meglepetésemre több mint 100-an jelentkeztek a felhívására, végül közülük 13 kiválasztott alkotta a csapatot. Még ezen a ponton is szkeptikus voltam, “hiszem, ha látom!” felkiáltással vártam az érkezőket. Biztos voltam benne, hogy néhányan visszalépnek… de nem tették.
Ez a 14 vadidegen ember, akik az ország különböző pontjairól érkeztek, és akiket csak a természet szeretete, a segítő szándék kötött össze, pillanatok alatt egymásra hangolódott és a legvidámabb, legösszetartóbb csapatot alkották.
Épül, szépül a PET Vidra hajója
Nem tudok elég hálás lenni nekik amiért megerősítettek abban, hogy a változás elkezdődött! Átléptük azt a láthatatlan határt, ami után – szeretném hinni – a klímaváltozás elleni küzdelem már nem a kormányokon áll vagy bukik, hanem igenis, az embereken. A személyes elköteleződésen, a változni és változtatni akaráson. Azon, hogy felfogjuk csak egy bolygónk van, és ha azt élhetetlenné tesszük, nem lesz hová mennünk. Nincs 12 évünk. Csak az itt és most van.
A PET Kupa múlhatatlan érdeme, hogy élvezetessé, közösségi élménnyé tesz egy kicsit sem szexi tevékenységet, a szemétszedést. De emellett átalakítja a gondolkodásmódot is, mert aki részt vesz egy ilyen programon, egészen biztosan másképp viszonyul a jövőben a saját hulladékához – sőt, akár ő maga is szervezőjévé válik helyi akcióknak.
Jót tenni jó, ha másokkal együtt teszed, életreszóló élmény, amit újra és újra át akarsz élni.
Nem tudok mást írni, mint amit 4 éve is: a PET Kupa függőséget okoz!
A PET Kupa hivatalos sajtóközleménye és a verseny eredménye ITT érhető el.
