A hulladéklerakók, és különösen ezek illegális változatai óriási környezeti problémát jelentek szerte a világon. A fejlett országok — élükön az Európai Unióval — ugyan rendelkeznek hulladékgazdálkodási stratégiával, és a hangsúly egyre inkább a megelőzésre helyeződik, azonban a fejlődő országokban közel sem ilyen rózsás a helyzet.
A harmadik világban a probléma túlmutat a jelenség környezetszennyező aspektusán, mert – bár erről ritkán hallani – a szemétvárosok komoly szociális-etikai kérdéseket vetnek fel. Emberek milliói élnek és dolgoznak életvitelszerűen ezeken a hatalmas szeméthegyeken. Cikkünkben megpróbálunk rávilágítani a környezeti, illetve társadalmi probléma súlyosságára, valamint röviden bemutatjuk a Szilárdhulladék Világszövetség (International Solid Waste Association – ISWA) megoldásait.
A Földön több mint ötvenezer hatalmas kiterjedésű szeméttelep létezik, melyeket – cikkünk címére utalva – nyugodtan nevezhetünk szemétvárosoknak is, hiszen emberek milliói élnek és dolgoznak ezeken a helyeken. Az ISWA adatai szerint számuk meghaladja a húszmilliót, és ami még megdöbbentőbb: közel húsz százalékuk gyermek.
A mélyszegénységben itt élő populáció tulajdonképpen a hulladékkereskedelem „áldozata”, ők azok a leginkább kizsákmányolt csoport, akiknek alacsony társadalmi státuszuk és az oktatás hiánya miatt az érdekérvényesítő képessége is gyenge.
„Élet” a szeméthegyen
Szemétvárosokat találhatunk Indiától Indonézián át a Fülöp-szigetekig, Latin-Amerikában és több afrikai országban is. Hogyan élnek az emberek a szeméthegyen? Naphosszat kutatnak a kommunális hulladék között, hogy aztán a kiválogatott újrahasznosítható (értsd: eladható) hulladékot – elsősorban a fémet, műanyagot és az egyre növekvő mennyiségben megjelenő elektronikus hulladékot – nyilvánvalóan áron alul eladják, ezzel biztosítva mindennapi megélhetésüket, ami legtöbbször a létminimumhoz sem elég. Arra pedig semmiképp sem, hogy a szemétváros falain túli élet esélye felcsillanjon.
A szemétvárosok lakóinak 20%-a gyermek (Fotó: Timothy Bouldry)
A jelenség kimagasló közegészségügyi kockázatait nem kell magyaráznunk: a különböző kórokozók, baktériumok, a higiénia hiánya fertőzéseket, sőt, akár halált is okozhatnak. Mivel a sokszor ide születő gyerekek be sem kerülnek a társadalombiztosítás rendszerébe (már ahol ez a fogalom egyáltalán létezik), ezért a legalapvetőbb védőoltásokat sem kapják meg. Csak 2016 első felében hétszázötven halálos áldozatot regisztráltak a szemétvárosi életvitellel összefüggésben. Nem beszélve arról, hogy gyakran maga a „munka” is elképesztően veszélyes: a magyar sajtó is beszámolt idén márciusban egy katasztrófáról Etiópiában, ahol a főváros mellett működő szeméttelepen történő csuszamlás miatt hatvanöten veszítették életüket, köztük sok nő és gyermek.
Szintén nem árt hangsúlyozni, hogy a telepek milyen károsan hatnak emberek millióira a környezeti ártalmakon keresztül (a veszélyes anyagok az élővízbe-, talajba- és levegőbe kerülve sok millió embert betegítenek meg). Kutatások bizonyítják, hogy a telepek komoly járványügyi kockázatot is jelentenek, ezért az ISWA hangsúlyozza, hogy a probléma közel sem tekinthető lokálisnak. Egy esetleges világjárvány megfékezése múlhat a szemétvárosok felszámolásán, magyarul e probléma kezelése globális érdek!
Az 50 legnagyobb hulladéklerakó bezárása
A vázolt környezetszociológiai krízis ügyét a fentebb már említett nemzetközi szervezet, az ISWA tűzte zászlajára, felhívva a világ – és a környezetipari szakma – figyelmét a helyzet súlyosságára és saját felelősségükre. Az ISWA 2016 őszén megválasztott új elnöke, Antonis Mavrapoulos 2 éven át járta a világ legnagyobb szeméttelepeit, hogy saját tapasztalatot szerezzen arról, hogyan élnek ezek az emberek.
Ebből eredeztethető az az igen határozott terve, melyet a világszervezet elnökeként esélye is lesz megvalósítani. Első lépésként a világ 50 legnagyobb hulladéklerakójának bezárását, majd az összes felszámolását szeretnék elérni 2030-ra.
Ösztöndíj a szeméthegyen élő gyerekeknek
A szervezet a környezetkárosító hatások csökkentésén túl elindított egy ösztöndíjat (ISWA Scholarship Programme), ami egy mentorprogram a szemétvárosokban élő és dolgozó(!) gyerekek számára. Az iskoláskorú fiatalok ugyanis tanulás helyett, hasonlóan a szüleikhez, szemétválogatással töltik minden idejüket, hozzájárulva ezzel a család megélhetéséhez (szüleiktől eltérően ők legalább nem a szemétből esznek, akik viszont gyakran táplálkoznak vendéglátóipari hulladékkal).
Az oktatás hiánya azzal is jár, hogy elvágják magukat a társadalmi mobilizáció lehetőségétől, és már gyerekként a társadalom perifériájára kerülnek.
Az ISWA egyelőre 20 ezer dollárból 40 nicaraguai gyermek számára biztosítja 2 éven át a programmal járó előnyöket: a gyerekeket iskoláztatását, a tankönyveket, a szükséges felszerelést (pl. egyenruha), a közlekedés biztosítását – ezzel segítve a felzárkóztatásukat. Az érintett családokat kárpótolják a gyermekmunka hiánya miatti bevételkiesésért is.
A programba bekerülő gyerekeket annak vezetője – az eredetileg fotós – Timothy Bouldry válogatta ki, aki 2 évet élt Nicaraguában, így jól ismerte a két legnagyobb hulladéklerakót (Nueva Vida és La Chureca). Weboldalán számos szívszorító képet és hozzájuk tartozó személyes történetet oszt meg az érdeklődőkkel.
Roberto és Aracellys is bekerült az ösztöndíj programba (Fotó: Timothy Bouldry)
Hulladéklerakók nélkül a világ közelebb kerülhetne az ENSZ Fenntartható Fejlesztési Célok teljesítéséhez. Amennyiben egyetértesz az ISWA programjainak célkitűzéseivel, akkor anyagilag (ami szükséges ahhoz, hogy az ösztöndíj programba minél több gyermeket tudjanak bevonni) vagy a deklaráció aláírásával támogathatod azokat. Mi megtettük!
