Minden jel szerint egy 16 éves diáklány lett a fiatalok globális klímavédelemért folyó harcának az ikonja. Igaz, ez a „diáklány” jelző erősen véleményes: Greta Thunberg ugyanis augusztus vége óta az iskolapad helyett a stockholmi parlament lépcsőin ül és tüntet, és ugyanerre biztatja a diáktársait is, hogy elérjék: a politikusok komolyan vegyék a globális felmelegedéssel járó veszélyt, és cselekedjenek végre.
Mindenesetre a decemberi, katowicei ENSZ klímacsúcs (COP24) óta úgy tűnik, hogy felnövőben van egy olyan fiatal generáció, amely igenis komolyan veszi a jövőt, és elege van abból, hogy a döntéshozók úgy viselkednek, mint a dinoszauruszok: ugyanazt mondják már tíz éve, és nem is igen változott semmi ezidő alatt.
A csúcstalálkozókat már 14 éve megelőzi egy háromnapos ifjúsági konferencia, amely lehetőséget nyújt a környezetvédelem iránt érdeklődő fiataloknak, hogy kifejtsék a véleményüket, közben pedig szemináriumokon, workshopokon szerezhetnek hasznos ismereteket. Általában mintegy 150 országból érkeznek ide fiatalok, ilyen nagy tömegben és ilyen energikusan azonban még sosem fogalmazták meg, hogy mit gondolnak a felelős döntéshozók tutyimutyi, halogató hozzáállásáról.
Közülük is a legemlékezetesebb és leghatásosabb azonban egyértelműen Greta Thunberg beszéde volt, aki velősen úgy foglalta össze a mondanivalóját: „Nem fogjuk tudni megoldani a válságot anélkül, hogy válságként kezelnénk. A remény már kevés, itt cselekedni kell, de gyorsan.”
Greta Thunberg
Greta Thunberg szerint nincs értelme iskolába járni, ha nincs jövő, ahol kamatoztathatnák a megszerzett tudást. Sokkal fontosabb feladat rávenni a felnőtteket, hogy foglalkozzanak végre az emberiség túlélésével. Nincs már idő mérlegelni, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogása mivel járna a gazdaságnak, mert ha nem állunk bele a klímavédelembe, hamarosan mind meghalunk. A politikusok is csak 2050-ig terveznek már, amikor ő még csak 47 éves lesz.
Ugyanakkor úgy véli, a gazdag országoknak morális kötelességük sokkal nagyobb áldozatokat hozni a klímáért, mint a szegényeknek, mert ami elvárható például a jóléti Svédországtól, az egyáltalán nem tehető kötelezővé a szegénységtől sújtott Indiában vagy Nigériában.
És, hogy miért nem változik semmi? Természetesen nem azért, mert az emberek gonoszak, hanem mert sokan még mindig nem értik, hogy a mindennapi életük mekkora terhet jelent a környezetnek.
Greta Thunberg a decemberi, katowicei klímacsúcs után a múlt hónapban, Davosban megrendezett Világgazdasági Fórumon is felhívta a döntéshozók figyelmét a klímavédelemre. A politikusok végighallgatták, nagyokat hümmögtek, majd felültek mind az 1500-an egy-egy repülőgépre, és hazarepültek anélkül, hogy az igazán fontos dolgokban megegyeztek volna. Greta egyébként vonattal jár ezekre a konferenciákra, mert az kevésbé környezetszennyező.
Úgy tűnik azonban, hogy egyáltalán nem magányos harcos többé. Gréta Thunberg nyomában, Európa-szerte fiatalok tízezrei tüntetnek azért, hogy a döntéshozók végre belássák, ha nem cselekszenek, nincs többé jövő. Németországban, Franciaországban, Svájcban, sőt még Ausztráliában is a diákság által szervezett demonstrációkon állnak ki a fiatalok azért, hogy végre komolyan vegyék a politikusok: klímakatasztrófa fenyeget, Belgiumban pedig már hónapok óta, több városban is folynak a diákmegmozdulások. Az egyik ilyen esemény a Vastag Pulóveres Nap volt, amikor az iskolákban nem fűtöttek be, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a tarthatatlan károsanyag-kibocsátásra.
Greta Thunberg a francia diákok tüntetésén (Kép forrása: EveningStandard)
Hogy mennyire a fiatalok aktivitásának köszönhető, az persze kérdéses, de úgy látszik, az Európai Unió hajlandó komoly anyagi terhet vállalni a klímavédelem érdekében. Az Európai Bizottság elnöke, Gréta Thunberg szavaira reagálva jelentette be a napokban, hogy a 2021-27 közötti ciklusban a költségvetés negyedét, vagyis több százmillió eurót szánnak majd klímavédelemre, ami nagyon jó hír.
Rossz hír viszont, hogy az ügy kerékkötője eddig sem kimondottan Európa volt, hanem az USA, Oroszország, és az olajnagyhatalmak: Szaud-Arábia és Katar. Ezek az országok nem is írták alá a fosszilis energiahordozók 2050-ig történő, teljes kivonásáról szóló egyezményt, és nem is kérdés, hogy miért nem, hiszen tökéletesen ellenérdekeltek. Igaz, Szaud-Arábiában vagy Oroszországban nem is mennek emiatt (sem) az utcára a fiatalok.
