2020. március 25-én védetté nyilvánították a dunai szigetek közül a Süttői-szigetet és a Táti-szigeteket.
Dunai menedékek
A XIX. századi nagy folyamszabályozások után megmaradt dunai szigetek kiemelkedő értéket képviselnek a folyó egyhangúságának megbontásával. Ezeken a „menedékeken” valóságos vadon maradt fenn, amely nem csak réti sasoknak és feketególyáknak biztosít háborítatlan élőhelyet, de lehetővé teszi az egyre erősödő hajóforgalomban a hullámzástól mentes, „csendes vizek” kialakulását is, ahol a halivadék zavartalanul élheti világát. Sokéves egyeztetés után 2020. március 25-én védetté nyilvánították a Süttői-szigetet, illetve a Táti-szigeteket.1
A dunai szigetek mindig is jelentős szerepet töltöttek be mind a folyó élővilága, mind a szigetek környezetében élő emberek életében. A Tát melletti hármas szigetcsoport és a Süttői-sziget – viszonylagos elzártságának köszönhetően – egyike a megmaradt és napjainkban is dinamikusan változó rendszereknek, értékes és különleges élővilággal.
Veszélyek
A hagyományos gazdálkodás – mint a legeltetés és a kaszálás – segített megőrizni a gyepeket, és élőhelyet biztosított olyan színpompás védett növényeknek, mint a kornistárnics és a réti iszalag. A legeltetés és kaszálás megszűntével a természet elkezdte visszafoglalni a területet, ám a megbomlott egyensúly már nem a korábban honos növények és állatok visszatelepedésének kedvezett, hanem új, agresszíven terjeszkedő fajoknak jelentett lehetőséget.
Réti iszalag
A folyamszabályozás nem kerülte el ezt a mellékágrendszert sem. Keresztirányú kövezések, zárások épültek a hajózási feltételek javítására, illetve egy mellékágat feltöltöttek, mely ennek következtében napjainkra már el is tűnt. A részben lezárt mellékágak feliszapolódásnak indultak. Az egyre szélsőségesebb vízjárás pedig ritkább, ám annál hevesebb, rövid áradásokat hoz. Ez a helyzet a dunai ártéren szaporodó halfajok számára is meglehetősen kedvezőtlen, mivel az ívás megtörténhet ugyan, azonban az áradás gyors levonulása miatt az ivadék vagy ikra elpusztul.
Aktív természetvédelem
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felismerve ezeket a problémákat négy részből álló élőhely-rekonstrukciós beruházást valósított meg az elmúlt években. A folyómeder kotrásával több víz jut a szigetek közé, az új zsilipek segítségével szabályozhatóvá vált az árhullám levonulása, a kis mesterséges tóban pedig a halak és a kétéltűek zavartalanul tudnak szaporodni. Megkezdődött az idegenhonos, agresszívan terjedő zöld juhar és amerikai kőris kiirtása, a helyükre pedig őshonos nyárfákat és kocsányos tölgyeket telepítettek.
A szigetek védetté nyilvánításával a térségre egykoron jellemző élőhelyek, állatok és növények egyaránt új esélyt kapnak. E közös természeti örökségünk védelme és megőrzése pedig mindannyiunk feladata.
A projektről bővebben: https://www.dunaipoly.hu/hu/palyazat/vizes-elohelyek-fejlesztese-a-tati-szigetcsoport-tersegeben
