A napokban hozta nyilvánosságra az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a jelentését a kontinens élővizeinek ökológiai állapotáról, és az eredmények, enyhén szólva aggodalomra adnak okot. A magyarországi felszíni vizeknek csak a 20 százaléka van jó ökológiai állapotban, és habár az európai vizek helyzete sem megnyugtató, ott azért jóval több az egészséges vizesélőhely. Ha a helyzet nem javul, nemcsak emblematikus fajok élőhelyei kerülnek veszélybe, de a kár visszaüt az emberre is.
Két állítás: nyugodtan lehet a magyarországi élővizekben strandolni, mert a vízminőség évek óta kiváló, a Balatonból akár inni is lehet, felszín alatti vízforrásokban pedig világviszonylatban is rendkívül gazdagok vagyunk. Ezt mindenki így hiszi, hozzátartozik a nagy közös nemzeti tudáshoz. A másik állítás pedig a nemrég napvilágot látott jelentés, amely szerint éppen ellenkezőleg: aggasztó állapotban vannak a felszíni vizeink, a felszín alatti forrásoknál pedig rövidesen nagy baj származhat a túlhasználatból.
Mi akkor itt az igazság? Gruber Tamást, a WWF Magyarország Vizesélőhelyek Programjának vezetőjét kérdeztük. A szakember szerint nincs itt semmi ellentmondás: a fürdőzésre használt vizek a vizsgált szempontok szerint valóban tiszták és alkalmasak arra, amire használják, és az ország valóban rendkívül gazdag vízforrásokban. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség azonban nem a fürdőzésre használt élővizek vizsgálatait összegezte, hanem mellékágakat, holtágakat, ártereket, számtalan állat- és növényfaj élőhelyét, ahol az emberek nem fürdőznek, ennek megfelelően a szempontok is egészen mások voltak.
Balaton az űrből, Magyarország legkedveltebb nyaralóhelyének tisztasága megfelel a strandoktól elvártnak
A jelentés fő megállapítása az volt, hogy sürgősen lépni kell, mert ha a kormányok nem változtatnak radikálisan, akkor nemcsak a vízpartjaink emblematikus fajai és élőhelyei kerülnek veszélybe, de az emberek és a gazdaság is meg fogja fizetni ennek az árát.
Hogy jutottunk el idáig?
Kézenfekvő lenne az emberi tevékenységet okolni, és igaz is lenne, csak nem úgy. A folyamat ugyanis már több mint száz évvel ezelőtt elkezdődött, és nem az ipari, és a lakossági szennyezéssel, hanem a folyók szabályozásával. A folyók hossza és az árterek mérete radikálisan lecsökkent a szabályozás nyomán, a Dráva hazai szakasza 409 km-ről 232 km-re rövidült, a Duna a teljes vízgyűjtő területén az ártereinek 68 százalékát veszítette el, és amíg régen az ország területének az ötödét ártéri erdők borították, ez ma 1 százalék alá csökkent.
A szabályozás persze egyrészt jó dolog, mert a Tisza például hajózhatóvá vált Széchenyi idején, és a folyó menti láp nem foglalja el az ország negyedét. Ugyanakkor vannak hátulütői: ha kordában tartják a vizeket, nem rakhatják le a hordalékukat, nem építenek szigeteket, nem öntik el termékeny iszappal a környező földeket, csökken a vizesélőhelyek mérete, a vízerőműveken pedig nem tudnak a halak átjutni, és a többi – vagyis ökológiai rendszerként a vizek már nem képesek azokat a szolgáltatásokat nyújtani, amiket elvárnánk tőlük. Például nem jelentenek megoldást aszály, vagy árhullám idején, de a szabályozás miatt a folyók és az árterek közti kapcsolat is folyamatosan romlik.
A még mindig kacskaringós Szőke folyó, a Tisza
Tyúklépésekben haladunk, de ez nem elég
Ami a lakossági és ipari szennyezést illeti, még történtek is előrelépések, mivel a szennyvíz ma már (legtöbbször) nem ömlik tisztítatlanul az élővizekbe (de azért vannak kivételek), és az ipari szennyezést is sikerült jogszabályokkal visszafogni. Szintén sikerült eredményeket elérni például a Gemencen azáltal, hogy több mellékágat visszacsatoltak a Dunához és javították a vízellátásukat. Ez egy olyan példa, ami azt bizonyítja, hogy igenis lehet tenni a vizesélőhelyek állapotáért, csakhogy erre pénzt kellene szánniuk az államoknak.
Víz Keretirányelv
Az Unió tagállamai 2000-ben fogadták el a Víz Keretirányelvet, amelyben a kormányok vállalták, hogy megakadályozzák a vizek további pusztulását, sőt, javítanak az állapotokon 2015-ig. Hát, ez már elmúlt, és a nemrég napvilágra került jelentésből kiderült, hogy az európai vezetők egyáltalán nem voltak aktívak a megvalósításban – gyakorlatilag nem foglalkoztak a kérdéssel.
Magyarország sok víztest esetében eleve csak 2027-re vállalta, hogy eredményeket mutat fel, ami már a szándék komolyságát is megkérdőjelezi.
Kép forrása: wwf.hu
Nem igazán érünk rá
Magyarország felszíni vizeinek állapota nagyon kis százalékban érik el a jó ökológiai állapotot. Felszíni vizeink kelet-európai viszonylatban – például Romániához képest – is rossz ökológiai állapotban vannak.
A felszín alatti vizek hazánkban mennyiségi és kémiai szempontból jobb állapotban vannak, mint a felszíni vizek. Mennyiségileg viszont már nagyobb a baj: hazánk felszín alatti vizei könnyen veszélybe kerülhetnek hamarosan azok túlhasználata, és a kapcsolódó felszíni vizesélőhelyek leromlása miatt.
Márpedig a helyzet magától nem lesz jobb, amit az ember elrontott, azt az embernek is kell helyrehoznia, különben mi isszuk meg a levét – az összes többi élőlénnyel együtt.
