Kiállításmegnyitó nem megy ritkaságszámba a Magyar Nyelv Múzeumában Széphalmon, június hónapban azonban már nemcsak a múzeum falai közé invitálják az érdeklődőket, hanem az épületet körülölelő hatalmas kert is kiállítótérré alakult át. Bármily modern legyen is egy bemutatóterem, a legfejlettebb technikai megoldásokkal, arra, amire ebben a széphalmi közegben talál a vendég, képtelen.
A kiállító, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Nyelv Múzeuma, arra épít, hogy a bemutatni kívánt anyag nem statikus. A kiültetett virágok, fűszerek, zöldségek az elkövetkező hónapokban komoly átalakuláson mennek majd keresztül. Nem, egyáltalán nem faiskolává vagy kertészetté változott a múzeum, hanem június 1-jén megnyitotta a Széphalmi Irodalmi Herbárium című kiállítását.
A növények nem a megszokott latin-magyar nomenklautúrájukkal szerepelnek, hanem irodalmi szövegekkel vannak felcímkézve. A kert meglévő adottságait felhasználva, valamint új elemekkel kibővítve vált sétára, olvasásra, irodalmi utazásra különösen alkalmassá.
A 2005-ben Budapesten a Károlyi Palota udvarán megvalósított kiállítás most tíz év múltával a vidéki miliőben újratájolva hódítja meg az ide érkező látogatókat.
Igazi exteriőrként működik a tárlat, ahogy beépülnek a padok, ösvények, ősi platánok, pillangók, énekes madarak, kondenzcsíkok és a kék égbolt. Közben a természet és az irodalom szerelmese meglátja a másikban is a különlegeset és remélhetőleg kicsírázik a kölcsönös felelősség.
Szalay László Pál telkibányai református lelkipásztor a megnyitón elhangzott szavai rávilágítanak a kert – kiállítás – valódi feladatára: az emberi lélek növényekkel és irodalommal való gyógyítására.
„Mit is szakasszak le e kertbe? Illatot, virágot, vagy gondolatot? Úgy látom, hogy ez mind adott. Nem kétséges, jobb hely ez, mint egy rendelőintézet. Illattal, frissességgel, kényelmes paddal, ricinus helyett sűrű szavakkal várja a gyógyulni vágyókat. Mert ugye az ilyet, valljuk meg őszintén, receptre írják fel, ajánlják az ismerősök bátran és kedvesen. A lapozható kertet, vagy másként nevezve, a rétre kiterített füves könyvet. De mire lehet jó egy séta, a kipalántázott eszmélkedések ösvényén? Könyvtáram lim-lom füveskönyvei között Hankiss János robbantani akar, hogy jobban gyógyulj. Márai megmondja, mi a teendő, ha fáj a szíved vagy ha elhagyott az Isten. Korniss Mihály egyszerűen tudja, hogy bajban vagy, anélkül, hogy szóltál volna neki. Írt hát neked vigaszra valót.”
